A chatbotok 50 éves története

Alig három éve, hogy a Facebook bejelentette, hogy a Messenger instantüzenet-küldő platformját megnyitja a fejlesztők előtt, hogy azok üzenetváltó botokat tervezhessenek rá. Ezek a chatbotok villámgyorsan óriási népszerűségre tettek szert, elsősorban elérhetőségük és egyszerű, könnyen kezelhető felhasználói felületüknek köszönhetően. A chatbot, mint eszköz azonban korántsem újkeletű!

 

Csupán a felhasználási módjuk, valamint a megvalósításuk innovatív. Gondoltad volna, hogy az első chatbot már több mint 50 éves? Bizony, a chatbotok izgalmas, fél évszázaddal ezelőttig visszanyúló történelemmel rendelkeznek. Tekintsünk hát vissza, hogyan fejlődtek a botok az elmúlt ötven évben!

1966 – ELIZA

Meghökkentő módon az első chatbot egy paródiának készült. Joseph Weizenbaum az MIT-n azzal a céllal készítette ELIZA-t, hogy egy beírt mondatra az értelmes választ imitáljon, és így részt tudjon venni egy emberrel való párbeszédben. Weizenbaum azonban nem a világot akarta megváltani a programjával, hanem a döcögősen haladó mesterséges intelligencia kutatás kritikájaként szánta.

 

A program működésének alapelve azonban sokkal érdekesebb mai szemmel nézve is. Egy adatbázisban számos kulcsszó volt tárolva, ezekhez pedig előre meghatározott válaszok voltak kötve. ELIZA detektálta ezeket a kulcsszavakat, és az adatbázisból véletlenszerűen visszaküldött egyet a kulcsszóhoz tartozó válaszok közül. Ami az információ elemzését illeti, a legtöbb mai chatbot hasonló elven működik.

 

Noha a trükk viszonylag könnyen leleplezhető volt, mégis sokakban azt az érzést keltette, mintha ténylegesen a számítógéppel folytatnának párbeszédet. Egy ideig méltónak találták arra is, hogy alávessék a Turing-tesztnek, Weizenbaumot pedig megdöbbentette, hogy ennyi ember komolyan vette a paródiáját.

1972 – PARRY

PARRY hasonló elven működött, mint ELIZA, csak sajátos célja volt: egy paranoid skizofréniában szenvedő ember viselkedését kellett szimulálnia. A program sokkal jobban képes volt a kontextus-elemzésre, és képes volt értékítéletre (elfogadó, elutasító, semleges) is, előre programozott prekoncepciók segítségével.

 

Orvosok és valódi, beteg páciensek bevonásával próbára tették PARRY-t. Távírók segítségével az orvosok párbeszédet folytattak emberrel és géppel vegyesen, a párbeszédek végén pedig el kellett dönteniük, hogy szerintük ki volt a távíró túloldalán. Az orvosok mindössze 52%-a tudta helyesen megítélni, hogy kivel (vagy mivel) beszélt, jelentős részük is csak véletlenszerű tippeléssel.

1988 – Jabberwacky

Rollo Carpenter brit programozó tervezte azzal a céllal, hogy “emberi párbeszédet szimuláljon érdekes, humoros és szórakoztató formában.” Jabberwacky-t készítője arra szánta, hogy átmenjen vele a Turing-teszten, így a beszélgetés szimulációján túl semmilyen más funkciót nem lát el.

 

Különlegessége, hogy bizonyos fokig képes volt tanulni, pontosabban elemezni a beszélgetőpartnere viselkedését, és ahhoz idomulni. Az üzenetekhez választhatók érzelmek is, ezáltal is épül a beszélgetés hitelessége. A bot elsődlegesen úgy készült, hogy az beszédfelismeréssel legyen használható, ez azonban akkoriban nagyon korai elképzelés volt.

 

Noha Jabberwacky nem ment át a Turing-teszten, Carpenter harmadik helyezést ért el a Loebner-díjon, amelyen a legélethűbb chatbotokat jutalmazzák. Jabberwacky a mai napig elérhető az interneten és kipróbálható, de – ahogy az apróbetűs részben írják – csak saját felelősségre! 🙂

1992 – Dr. Sbaitso

Dr. Sbaitso egy pszichológus chatbot. Igen, tényleg ennyi mindenre jók a botok! A robotdoktor egyike az első olyan botoknak, amely beszédszintetizátorral rendelkezett, így képes volt elmondani is a választ, nem csak leírni. Természetesen a szintetikus emberi hang még ekkor közel sem volt élethű, de így is nagy előrelépésnek számított.

 

A bot célja egyfajta feszültséglevezetés: a felhasználó leírja, milyen problémával küzd, a párbeszéd illúziója pedig segíthet neki ezt feldolgozni. A gép semmilyen párbeszédet nem tárol.

Sbaitso nagyon összetett válaszokat nem volt képes adni, leginkább csak kérdez, akár egy pszichológus.

 

Arra azonban már képes, hogy érzékelje a számára nem feldolgozható információkat, erre egy “Ez nem az én dolgom.” válasszal reagált. Dühösebb páciensek viszont kifogtak rajta. Amint frusztrációt érzékelt (káromkodó, sértő üzeneteket kapott), hibát dobott, majd újraindította magát.

1995 – A.L.I.C.E.

A.L.I.C.E, vagyis az Artificial Linguistic Internet Computer Entity egy természetesnyelv-feldolgozó beszélgetőbot, amely heurisztikus minták alapján képes párbeszédet folytatni egy emberrel. A minták segítségével képes feldolgozni a felhasználó által bevitt szöveget, majd reagálni rá. Az internetes verziójában már személyiséget is kapott, amely még élethűbbé teszi a párbeszédet. Az eredeti ötletet az elkészítéséhez egyébként nem más adta, mint ELIZA.

 

A Turing-tesztet még ALICE sem volt képes teljesíteni, mivel egy egyszerű felhasználó is könnyen rájöhet, hogy egy géppel beszél. Ennek ellenére három Loebner-díjat is bezsebelt.

2006 – Watson

Watson egy élőszóban kapott kérdésekre válaszoló robot. Az IBM fejlesztette egy meglepő céllal: meg akarták vele nyerni a Jeopardy!-t (ez itthon Mindent vagy semmit! néven lehet ismerős).

 

Teljesen úgy tervezték meg, mintha egy valódi ember sétálna be a stúdióba, aki csak a saját tudására hagyatkozhat. Nem csatlakozott az internethez, az adatbázisában kb. 200 millió oldalnyi (!) szöveg volt letárolva, ez összesen 4 Terabyte-nyi információ.

 

A botot a Jeopardy! stúdiójában, élő adásban mérettették meg a vetélkedő történelmének két legsikeresebb játékosával szemben. Minden pontosan ugyanúgy, ugyanazokkal a szabályokkal zajlott, mint egy rendes játék során. A műsorvezető felolvassa a kérdést, a leggyorsabban jelentkező játékos pedig válaszolhat. A számítógép nem kapta meg írásban a kérdéseket, azt beszédfelismeréssel kellett értelmeznie.

 

Két próbajátékot követően Watson képes volt megverni a két hús-vér játékost, és egymillió dollárt nyert, melyet jótékony célra fordítottak. A botot ezután főleg orvosi célra hasznosították, de egyúttal megalapozta a modern személyiasszisztens-botok tudását.

2011 – Siri

Az Apple az iPhone 4S-el egyidőben mutatta be Siri nevű virtuális asszisztens szolgáltatását. Ez volt az első, széles körben elérhető, hasonló jellegű platform.

 

Siri beszédfelismerés segítségével képes feldolgozni az utasításokat, kérdéseket, majd megfelelően reagálni rájuk. Watsonhoz hasonlóan a legtöbb lexikális tudást igénylő kérdésre választ tud adni. Noha Sirinek nem kell 4 terabyte-nyi információt tudnia, hiszen internet segítségével működik.

 

A kérdések megválaszolásán túl azonban Siri arra is képes, hogy bizonyos utasításokat végrehajtson a telefonon, mint például egy naptárbejegyzés létrehozása, adott személy hívása, alkalmazások megnyitása, stb. Az évek során mind a funkcionalitás, mind a beszédszintetizáció folyamatosan fejlődött.

2012 – Google Now

A Google az Apple-el párhuzamosan saját virtuális asszisztenst fejlesztett, mely a legtöbb Androidos eszközön elérhető volt. Funkcionalitása hasonló Siri-éhez. Amiben viszont hatalmas előrelépést jelentett, amellett, hogy felhasználók milliárdjai számára lett elérhető ez a technológia, az a felhasználói szokások feltérképezése és az abból való tanulás volt.

 

A Google Now képes volt a felhasználó személyes adatai, aktuális helyzete, ismert érdeklődési körei, emailekből, illetve naptárakból kinyert adatok, napszak, stb. alapján válaszolni. Sőt, még a kérdés előtt kitalálta és megmutatta a felhasználó számára valószínűsíthetően legrelevánsabb információkat, kártyák formájában.

 

2016-ban a Now-t a Google továbbfejlesztette, és bejelentette a Google Assistant-et. Az Assistant sokkal jobban elemzi a kontextust, valamint a beszédszintetizáció is jelentősen fejlődött, emellett chatbot személyiséget is kapott.

 

Az Assistant használata sokkal jobban a párbeszédre épül, mint például a Now vagy a Siri. A felhasználói felülete is chatbuborékokból áll, és valóban olyan, mintha egy csevegő alkalmazásban élő botot használnánk. A bot könnyed hangvételű válaszokat ad, gyakran használnak például emojikat a beszélgetés színesítésére.

2016 – Bots on Messenger

2016 áprilisában jelentette be a Facebook, hogy a Messenger nevű üzenetküldő alkalmazása különálló platform lesz. Ezzel egyidőben megnyitotta a lehetőséget, hogy bárki chatbotokat fejleszthessen Messengerre.

 

A botok gyorsan nagy sikerre tettek szert. A fejlesztőknek sokkal egyszerűbb dolga van, hiszen a platformot, felhasználói felületet a Facebook adja, és ezekkel több mint 900 millió potenciális felhasználót világszerte. A felhasználók is hamar megszerették a messengeres chatbotokat, mivel használatuk egyszerű, világos, nem igényelnek telepítést, és mindig elérhetők.

 

A chatbotok képesek különféle automatizált folyamatokat elvégezni a felhasználó utasításai alapján. Ha a bot valamiért mégsem tudná végrehajtani az adott feladatot, például azért, mert az túlságosan összetett, át tudja adni a helyét egy élő kezelőnek.

És hogy mit tartogat a jövő?

Talán ebből a visszatekintésből is látható, hogy az ember és gép közötti természetes kommunikáció megvalósítása hosszú idő óta foglalkoztatja az informatikát. A legnagyobb fejlődést talán mégis az utóbbi évtizedekben érte el ez a terület.

 

A botok már nem csak laboratóriumi körülmények között élnek, hanem szerves részét képezik mindennapjainknak is. Hogy mit hoz a jövő, azt persze nehéz megjósolni. Mindenesetre a fejlődés tendenciáját tekintve mindenképpen érdemes szemmel tartani a chatbot-technológia fejlődését a következő években is.